
A hajó fedélzetéről alig hallatszik valami, de a felszín alatt a működése egészen másképp szól. A motorok és a hajócsavarok zaja megnehezíti a tengeri állatok számára a kommunikációt, a tájékozódást és a táplálékkeresést. Az európai LOWNOISER projekt csökkenteni akarja ezt, anélkül hogy a hajók hatékonyságából elvenne. A kutatók összegyűltek Catániában, méréseket készítenek elő egy norvég hajón, és optikai szálon keresztül hallgatják a tengert – a végén pedig megtudhatod, mennyire figyelmesen hallgatod a körülötted lévő világot.
A tengeri szállítást energiahatékony módnak tartják az emberek és az áruk mozgatására. Van azonban egy oldala, amelyet a korlátnál álló utas általában nem vesz észre. A működő hajók víz alatti zajt keltenek, és ez a zaj megzavarja a tengeri ökoszisztémákat. A tengerben élő állatoknak nehezebb egymással kommunikálniuk, tájékozódniuk és táplálékot keresniük. Ez a felszínről nem látható probléma, mégis a felszín alatt zajló életet érinti.
Pontosan ezzel foglalkozik az uniós finanszírozású LOWNOISER projekt. A teljes neve – LOWering underwater NOISE Radiation from waterborne transport – világosan megmondja, miről szól: csökkenteni azt a zajt, amelyet a vízi szállítás a felszín alá sugároz. A projekt 2025 januárjában indult, feladata pedig az, hogy segítse a tengeri ágazatot az ilyen jellegű szennyezés csökkentésében.
2026 márciusában egész Európából érkeztek partnerek az olaszországi Catániába. A kétnapos közgyűlést a projekt olasz partnere, a Nemzeti Magfizikai Intézet, pontosabban annak Déli Nemzeti Laboratóriumai láttak vendégül. A konzorcium számba vette az eddigi eredményeket, megosztotta a tudását, és megtervezte a következő lépéseket.
Az első nap az eddigi munka áttekintésére szolgált. A partnerek beszámoltak a modellezési megközelítések, a kísérleti módszerek és a nagyléptékű bemutatók újdonságairól. Mindezek azt hivatottak segíteni, hogy megértsük, honnan ered a hajók zaja, és hogyan hat a tengeri környezetre.
A hajó nem egyetlen hangforrás, hanem hangforrások egész sora. A LOWNOISER konzorcium több kulcsfontosságú mechanizmust vizsgál közelebbről:
A vizsgálathoz a csapat analitikai modelleket, szimulációkat és méréseket használ. A megállapításokat csendesebb hajótervek, a már vízen lévő hajók utólagos átalakítását szolgáló megoldások és üzemeltetési stratégiák kidolgozására szánják.
Van itt egy fontos kitétel: a zaj csökkentése nem mehet a hajók hatékonysága és teljesítménye rovására. Ezért a projekt átfogó megközelítést alkalmaz. Egyesíti a modellezőeszközöket, a kísérleti kutatást, a teljes léptékű bemutatókat és a környezeti elemzést. Egy ötletet így ki lehet próbálni számításokban, a laboratóriumban, végül pedig egy valódi hajón.
Emilie Dorgeville, a Maritime CleanTech munkatársa hangsúlyozza, hogy a csapat a teljes lánc partnereivel dolgozik együtt – a fejlett modellezési és mérési módszerektől a laboratóriumi kísérleteken át a gyakorlati bemutatókig. Magyarázata szerint „e tudás összehangolása lehetővé teszi, hogy ne csak jobban megértsük a hajók víz alatti zaját, hanem gyakorlati megoldásokat is kidolgozzunk, és útmutatást adjunk a jövőbeli szabályozáshoz”.
A diákok számára ez jó példa arra, milyen ma egy műszaki probléma megoldásán dolgozni. A modellezés, a kísérletek, a teljes léptékű tesztek és a környezeti elemzés egy konzorciumban találkozik, a találkozót pedig egy magfizikai intézet látta vendégül. A hajózaj olyan téma, amelyben egyszerre sok tudományterület ismerete jön jól.
A norvég Havila Voyages társult partnerként csatlakozott a projekthez. Hajója, a MS Havila Capella a norvég part mentén közlekedik Bergen és Kirkenes között. A hajót fejlett érzékelőkkel és hidrofonokkal szerelik fel, amelyek a víz alatti zajt és rezgéseket mérik majd. A kutatók így valódi útjairól kapnak adatokat, nem csupán laboratóriumokból és szimulációkból.
Marianne Vågen Langeland, a Havila Voyages operatív igazgatója ismerteti a hajótulajdonos indítékát. „A tengeri szállítás jövőjét azoknak az óceánoknak és part menti közösségeknek a tiszteletére kell építeni, amelyeken hajózunk és amelyeket szolgálunk” – mondja. Hozzáteszi: „A LOWNOISER projekthez csatlakozva és a Havila Capella hajónkat teljes léptékű tesztekre rendelkezésre bocsátva olyan hajózási iparághoz szeretnénk hozzájárulni, amely nemcsak tisztább, hanem a tengeri élővilág számára csendesebb is.”
A találkozó fontos pontja a Földközi-tengeri Capo Passero állomás meglátogatása volt, amely a mélytenger megfigyelésére szolgál. A partnerek ott egy Distributed Acoustic Sensing rendszert, röviden DAS-t láttak. Tengeralatti optikai kábeleket használ a víz alatti hangok hallgatására.
A technológia a kábelt több ezer virtuális akusztikus érzékelővé alakítja. Ez lehetővé teszi a víz alatti rezgések valós idejű észlelését nagy távolságokon is. A LOWNOISER csapata számára ez hatékony módja a hajók keltette zaj megfigyelésének: egyetlen mérőműszer helyett egy hosszú kábel működik sűrű érzékelőhálózatként.
A kutatási eredményeknek a jövőbeli iparági iránymutatások és szabályozási keretek alapjává kell válniuk. A konzorcium munkája ezért nem ér véget a mérésekkel. Befolyásolhatja, hogyan tervezik, korszerűsítik és üzemeltetik a hajókat, végül pedig azt, mennyi zaj jut a tengerbe.
A víz alatti zaj a hajózás kevésbé látható oldala, amely megnehezíti a tengeri állatok kommunikációját, tájékozódását és táplálékkeresését. A LOWNOISER projekt a zaj forrásait vizsgálja – a gépezet rezgéseitől a hajócsavar kavitációjáig –, és ötvözi a modelleket, a kísérleteket, a valódi hajón végzett méréseket és az optikai szálon át történő hallgatózást. A cél világos: a hajók váljanak csendesebbé a hatékonyságuk elvesztése nélkül, az összegyűjtött tudás pedig segítse a jövőbeli szabályozás kialakítását.
5 kérdés · egy perc